A támadótechnikák az eszközzel vagy anélkül végzett ütések, rúgások, különböző fogások vagy fojtások, dobások és leszorítások összességét jelenti.

A hatékony támadás elengedhetetlen eszköze, hogy megismerjük az egyes technikák mechanikáját azért, hogy azt a leghatékonyabban tudjuk kivitelezni. Mivel önvédelemről van szó, tehát nem az edzőtermi, verseny- vagy sportkörülményekről, elengedhetetlen, hogy a technikánk mindig a leghatékonyabb legyen, hiszen nagyon könnyen előfordulhat, hogy a támadónk nagyobb, erősebb, vagy magasabb lesz, mint mi magunk. Nézzük meg először, hogy mi szükséges a jó ütéshez!

Az ütések

Nagyon sokan próbálták már meghatározni a jó ütés fogalmát. Mivel számtalan harcművészeti irányzat létezik, mind-mind másképp teszi ezt. Vonatkoztassunk most el a harcművészetektől, hiszen önvédelemről beszélünk! Véleményem szerint a jó ütés titka a Mivel? Mikor? Hová? hármas összetevőjében rejlik. A helyesen megválasztott ütőfelület, az időzítés és a támadott felület meghatározása az alapja mindennek. Mégis mitől lesz az az ütés hatékony? Erre a fizika adhat egyszerű magyarázatot. Ha az ütést nem az erő oldaláról akarjuk megközelíteni (márpedig nem onnan kell, hiszen nem tudhatjuk, hogy az ellenfelünknél erősebbek vagyunk-e vagy sem) akkor nyilván más alapokra kell helyezni a technika hatékonyságát. Ez pedig a távolság és a sebesség összetevője. Ha van távolság, lesz sebesség, így a becsapódási erő nagy lesz. Értelemszerűen ha a távolság csökken, a sebesség is kisebb lesz, így az erő is hatványosan csökken majd. Tehát ha van távolság, és ezáltal lesz sebesség, a technikádban erő lesz. Ehhez jön a megfelelően megválasztott ütőfelület (Mivel?) és a megfelelően kiválasztott támadási felület (Hová?)

A helyes ütőtávolság és a relatív cél meghatározása:

A relatív célnak a valós cél mögött 15-20 cm-re elhelyezkedő pontot nevezzük. Ez megközelítőleg az ököltől számítva a kar 1/3 részénél helyezkedik el. Vagyis a helyes ütésnél nem a valós célra mérjük az ütőtávolságot, hanem a relatív célra, hiszen az ábra alapján ha a kartávolságnak megfelelő távolságra ütünk, és az ütésünk vége (a becsapódáskor) a valós cél, akkor az ököl épp odaér a célfelületre, de nem lesz benne erő! Átütő erejű akkor lesz az ütés, ha a relatív célra ütünk, így az ütésed ereje nem a támadott felületen, hanem BENNE fókuszálódik!

A helyes tartás:

Önvédelemnél a helyes tartás kifejezés nem a technika vagy a mozgás szépségét takarja. Beszéltem már az ütőfelületek kiválasztásáról. Viszont az is nagyon fontos, hogy ezeket helyesen alkalmazzuk és ne magunknak okozzunk sérülést vele! Az egyes felületek leírásakor elmondtam, hogy mekkora az esetleges sérülés veszélye. Mivel most nem feltétlen harcművészekről van szó, akiknek a keze edzett, ezért fontos egy pár mondatban beszélni a helyes tartásról, annak érdekében, hogy ne sérüljön a kezed, amikor a támadótechnikát végrehajtod. Ha teheted, mindig zárt ököllel támadj! A nyitott ujjak sérülékenyek, balesetveszélyesek! A csuklód tartsd egyenesen! Ha az alkarcsontokra merőleges a kézfejre ható erő, kisebb a sérülés veszélye, a csuklód nem fog megbicsaklani a becsapódáskor!

Ha ököllel ütsz, az öklöd mindig legyen légmentesen zárva! Nem kell görcsösen szorítani, de ha az ujjaid nincsenek megfelelően zárva, a becsapódáskor sérülést okozhat! A hüvelykujjad mindig zárd a többi mellé, ne „pipáljon” mert megsérülhet, beleakadhat az ellenfeled ruhájába!